Politipikus faj. A névadó tarda alfaj (Linné, 1758) elterjedési területe az Ibériai-félsziget, Marokkó, Törökország, Közép- és Délkelet-Európa vonaltól Közép-Szibériáig, az Irtis folyó felső vízgyűjtő területéig terjed. Az intenzív mezőgazdálkodás okozta élőhelyvesztés, és a vadászat következtében a nyugat-palearktiszi elterjedési terület a XX. század közepére több lépcsőben jelentősen leszűkült, az állomány feldarabolódott, egymástól független fészkelő populációkra esett szét. Napjainkban jelentősebb populációi az Orosz-síkságon, az Ibériai-félszigeten, Törökországban és a Kárpát-medencében találhatóak. Genetikai vizsgálatok tanúsága szerint az észak-afrikai (Marokkó) és az Ibériai-félszigeten élő populációk mind egymástól, mind az Európa többi területén élő populációktól különböznek.

A 2014-es becslés alapján a faj világállománya kerekítve 44.000 – 57.000 példány lehetett, amelynek 65-70 %-a az Európai Unió területén, 60 %-a Spanyolország területén volt található. A nyugat-palearktiszi elterjedési terület döntő részén a populációk csökkentést mutattak. Növekedés Magyarország és Ausztria, valamint Németország és az Egyesült Királyság területén volt detektálható, utóbbi két országban a jelentős ráfordítással működő visszatelepítési programok következtében. A spanyolországi állomány stabil volt ebben az időszakban. Ebben az időszakban a kárpát-medencei populáció kb. 2000 példány, ennek nagy része – mintegy 1400-1600 példány – Magyarországon élt. A legfrissebb, 2024-es IUCN jelentés szerint a világpopuláció 29 600 - 33 000 egyedre csökkent. Ennek oka a sztyeppi populációk további csökkenése, valamint a spanyol populáció hanyatlása. A kárpát-medencei populáció az egyetlen, jelentősebb populáció, ahol az állomány növekedni tud.

Elterjedési térkép az MME Magyarország madarai fajra vonatkozó odalán (2018).

(térkép forrása: http://map.mme.hu/maps/map2)