A mezőgazdasági technológia elképesztő ütemű fejlődése napjaink legkomolyabb kihívása elé állítja az agrárélőhelyekhez kötődő vadon élő állat- és növényfajokat. A gyors élőhelyátalakításra képes gépsorok, a nagy sebességgel haladó gépek, a növényvédőszerek ismert és ismeretlen hatásai tovább csökkenthetik a természeti sokféleséget. Tudjuk, hogy a technológia önmagában sem nem jó, sem nem rossz – minden azon múlik, milyen cél szolgálatába állítjuk. Ha ez a cél kizárólag az agrárgazdaság és a termelési hatékonyság növelése, akkor az – egyéb megfontolások híján – a természeti erőforrások mind precízebb, nagyobb volumenű és hatékonyabb kiaknázását és végül azok gyorsuló ütemű fogyatkozását és degradálódását vonja maga után.

Ha azonban olyan mezőgazdálkodás kialakítása a célunk, amely az egészséges élelmiszerek előállítása mellett a környezeti közjavak – így pl. a természeti sokféleség – megőrzését is szolgálja, akkor a gazdálkodásban mind szélesebb körben alkalmazott digitális, precíziós módszerek a természetvédelem számára is új lehetőségeket nyithatnak meg. Ezek közé tartoznak a különböző távérzékelési és pontos helymeghatározást lehetővé tevő technikák, köztük a dróntechnológia is, ahol célzott fejlesztésekkel a gazdálkodás és a természetvédelem számára kölcsönösen hasznos megoldások dolgozhatók ki.

Túzoktyúk a három tojásos fészkén, látható tartományban készült felvétel (fotó: Collmot)

Ismert, hogy a gyepek és a pillangós kultúrák május-júniusi kaszálásai jelentősen befolyásolják a földön fészkelő madárfajok – így pl. a fokozottan védett túzok – fészkelési sikerét. A természetkímélő kaszálásnál alkalmazott vadriasztó lánc ebből a szempontból csak félmegoldást jelent, hiszen bár a tojó megmenekül, a fészekaljat a munkagép legtöbbször megsemmisíti, illetve a takarásától megfosztott fészek a ragadozók prédájává válik. A fészek körüli megfelelő méretű (a túzok esetében 1 ha-nál nem kisebb) kaszálatlan terület, védőzóna kialakítása megoldást jelenthet, a kérdés azonban itt is ugyanaz: hogyan lehet megtalálni a növénykultúrában gondosan elrejtett túzokfészket a zavarásra különösen érzékeny kotló madár felzavarása nélkül? Ha ugyanis sikerülne a kaszálás előtt pontosan meghatározni az adott táblában a fészkek helyét, előre megtervezhetőek lennének a védőzónák, így a természeti károkozás és a gazdasági kár is mérsékelhető, illetve kalkulálható lenne. 

Kaszálás során kialakított védőzónák ismert túzokfészkek körül (fotó: Collmot)

A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában c. LIFE projekt keretében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság és a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai azt vizsgálják, hogy milyen mértékben alkalmazhatók drónos távérzékeléses technológiák a túzokfészkek előzetes felderítésére, illetve a veszélyeztetetté vált fészkek utólagos ellenőrzésére. Amilyen feltűnő a dürgő túzokkakas, annyira láthatatlan a fészkén kotló túzoktyúk – a pulyka méretű, ám teljesen terepszínű madár megpillantása a nagyfelbontású felvételeken is komoly kihívást jelent. Kísérleteinkben ezért hőkamera (távoli infra tartományban dolgozó kamera), illetve a látható tartományban dolgozó kamera kombinációjával próbálkoztunk. Az első vizsgálatok alapján az alábbi megállapításokat tehetjük:

• A kotló túzoktyúk egyértelmű jelként – egy-egy pontként – jelenik meg a hőkamera alacsony felbontású felvételén.
• A hőkamerás felvétel értékelhetőségét befolyásolja a környezet hőmérséklete, illetve az, hogy az egyéb, kultúrában megbúvó állatok (őzek, mezei nyulak) hőkibocsátásukkal „zajt keltenek”, így a fészkek helyének meghatározása nem egyértelmű, szükség van a látható tartományú felvételek ellenőrzésére.
• A hőkamerás felvételen meghatározott pontokat a látható tartományban elemezve a 30-40 m magasságból, nem túl sűrű növénykultúrában a kotló madár felismerhető.
• A megfelelő felbontású felvételek készítése jelentős időráfordítást igényel – egy kb. 30 ha-os tábla alapos lerepülése – a felvételek elemzésével – több órás művelet.

A tapasztalatok reményt keltőek. A drónos technikát egyelőre az ismert fészkek, illetve a költési siker vizsgálatára, valamint a kijelölt védőzónák utólagos ellenőrzésére tartjuk alkalmasnak, ám a technológia ismert fejlődési ütemével és célzott fejlesztésekkel megítélésünk szerint a nem túl távoli jövőben akár rutinszerűvé is válhat egyes mezőgazdasági környezetben költő fokozottan védett madárfajok fészkeinek előzetes feltérképezésére megtalálása, így a kaszálás tervezése, de akár a kaszálást végző gép munkájának közvetlen irányítása is.

Fészkén ülő túzoktojó infravörösben rögzített képe (fotó: Collmot)

A további lépések, lehetséges fejlesztési irányok meghatározásához keressük az együttműködés lehetőségét olyan agrotechnológiai fejlesztő és forgalmazó vállalkozásokkal, amelyek fantáziát látnak a precíziós módszerek természetkímélő gazdálkodásban való alkalmazásában.

Köszönet a Collmot Kft-nek a közreműködésért! A honlapjukon egy angol nyelvű összefoglaló olvasható a fentiekről.